Miben tér el más jogi tevékenységektől?
Abban az esetben ugyanis, ha például valamely vitás kérdést az üzleti partnerünkkel nem tudunk feloldani, akkor az igényérvényesítésnek az a szokásos módja, hogy először kapcsolatba lépünk egy, a számunkra szimpatikus/bizalmat ébresztő jogvégzett szakemberrel, majd telefonos/e-mailes egyeztetést követően bejelentkezünk hozzá konzultációra a további teendők megbeszélése végett.
A védőügyvéd szükségessége ugyanis tipikusan akkor merül fel, ha Önt vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésének gyanújával a hatóság előállította vagy gyanúsítottként idézte.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Mindez azt jelenti, hogy az ügyfél (illetve családja) ilyenkor rendkívüli időnyomás alatt van, hiszen a hatóságok a vonatozó jogszabályok szerint az elfogást követő 24 órán belül kötelesek a gyanúsítottat kihallgatni , illetve dönteni arról, hogy őt őrizetbe veszik-e vagy személyi szabadságát más módon korlátozzák.
Tapasztalatom szerint a büntetőeljárás során a legkritikusabbnak a hatósággal való kapcsolatba kerülést követő első 72 óra tekinthető.
Ez az az időszak, amikor a nyomozó hatóság már számos, az Ön (illetve az Ön családtagját) érintő információ birtokában fogja Önt gyanúsítottként meghallgatni, tehát ezen időszak alatt dől el, hogy Ön (vagy családtagja) a büntetőeljárás során szabadlábon tud-e majd védekezni.
Forduljon időben szakemberhez!
A fentiekre való tekintettel azt javaslom, hogy a hatóságokkal való kapcsolatba kerülést követően haladéktalanul forduljunk hozzáértő szakemberhez és – amennyiben ez megoldható – az eljárási cselekményen már mindenképpen az ügyvédünk jelenlétében vegyünk részt.
Pályám során sajnos számos esetben szembesültem vele, hogy a védő nélkül eljáró gyanúsított részéről – részben az eljárási jogai ismeretének hiánya, részben pedig a vele szemben álló, az állam büntetőhatalmát megtestesítő hatóság finom( vagy olykor nem is olyan finom) nyomására – olyan vallomás megtételére került sor, amely vallomás az ügyfél későbbi képviseletét rendkívüli módon megnehezítette.
A vallomás visszavonása
A filmekből talán mindenkiben él az a kép, amikor a terhelt a büntetőbíróság előtt úgy nyilatkozik, hogy a korábbi vallomását „visszavonja”. Sajnos a magyar büntetőjogban (mégha számos esetben ez a kijelentés el is hangzik) ez nem így működik, ugyanis mindaz, amit a hatóság részére a terhünkre rótt cselekmény kapcsán elmondunk, az bizony kitörölhetetlenül a nyomozati iratok része marad. Természetesen lehetőségünk van arra, hogy az általunk tett korábbi vallomás helyett az eljárás későbbi szakaszában mást állítsunk, de ezen ellentétes előadások a szavahihetőségünket, ezáltal pedig a sikeres védekezés esélyét jelentősen megnehezítik.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nemcsak a terhelt (azaz a bűncselekménnyel gyanúsított személy), hanem a sértett, illetve a tanú is jogosult arra, hogy nevében és érdekében ügyvéd járjon el.
A fenti két esetben ugyan nem áll fenn olyan időnyomás mint a gyanúsítottak esetében, azonban saját szakmai tapasztalatom alapján ilyenkor is az a javaslatom, hogy alaposan fontoljuk meg, hogy ügyünket részletesen átbeszéljük egy büntetőügyekre specializálódott ügyvéddel. A tanú ugyanis jogai ismeretének hiányában nagyon gyorsan a potenciális elkövetők sorában találhatja magát, míg a sértett esetében az ügyvédi segítség az igényérvényesítés hatékonyságát és az elkövető felelősségrevonásának a meggyorsítását segíti.
Forduljon büntetőügyekre specializálódott ügyvédhez!
Függetlenül attól tehát, hogy Önt (vagy családtagját) akár bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják, vagy éppen Ön (vagy családtagja) az, aki a bűncselekmény áldozata lett, továbbá Ön (illetve családtagja) az ügyben – egyelőre – még tanúként megidézett személyként kerül kapcsolatba a hatóságokkal, javaslom, hogy haladéktalanul forduljon ügyvédhez, ugyanis a késlekedésnek vagy a jogai pontos ismeretének a hiánya az Ön eljárásban elfoglalt pozíciójától függetlenül nagyon súlyos következményekkel járhat.